Depresszió, poszt-traumás stressz

 

„A szülő nők tárgyakká váltak egy olyan nagyüzemben, ahol az egyik beavatkozás előidézi a következőt…..”
(Isabella Polito)

 

Mi a poszt-traumás stressz szindróma (PTSD)?

 

A szülést követően kialakuló poszt-traumás stressz szindróma (PTSD) esetében az azt kiváltó trauma a szüléshez köthető. A PTSD olyan szorongásos mentális és érzelmi állapot, amelynek kiváltó okait fizikai és/vagy mentális eseménysorozatban kell keresni, amely akár néhány napja, akár néhány éve történt. Okozhatja egyetlen elsöprő erejű traumatikus élmény (például szexuális erőszak), vagy több, éveken keresztül fennálló apró kis eseménysorozat (például bántalmazó családi környezet). Az érintettek újraélhetik az eseményeket a különböző emlékbetörések és rémálmok által, így mindent elkerülnek, ami a traumatikus élményre emlékeztetné őket. Mindennapi életükben zavart keltő intenzív szorongás kerítheti hatalmába őket.

A The Birth Trauma Association ebbe a kategóriába sorolja azokat a nőket is, akiknél nem az összes PTSD-t jellemző tünet jelentkezik, hanem csak jó néhány közüle. Ha kevesebb, mint három tünet ismerhető fel, akkor poszt-traumás stressz hatásról (PTSE) beszélünk, ha ennél több, akkor poszt-traumás stressz szindrómáról (PTSD).

A leggyakrabban előforduló tünetek az alábbiak:

  • visszatérő és tartós emlékbetörések,
  • rémálmok,
  • ingerlékenység,
  • azon körülmények elkerülése, amikor a traumatikus esemény ismét megtörténhet,
  • magas fokú szorongás és félelem,
  • felfokozott izgalmi állapot,
  • amnézia,
  • pánikrohamok.

 

Sheila Kitzinger kihangsúlyozza, hogy a PTSD-t nem szabad összetéveszteni a depresszióval. A depresszióban szenvedő betegek életereje minimálisra csökken, képtelenek szembenézni a feladatokkal, közönyösek, szemben a PTSD-ben szenvedőkkel, akik viszont feszültek és szoronganak, örökös készenléti állapotban állnak.

A The Birth Trauma Association meghatározása szerint életveszélyes élethelyzetek megélése okozhatja ezt, mint például egy terrorista cselekmény, komoly baleset, erőszakos bántalmazás. Ezért megdöbbentő az a tény, hogy egy olyan természetesnek tűnő folyamat, mint a szülés ugyanúgy traumatizáló eseménnyé válhat. Orvosilag csak 1994-ben ismerték el a PTSD létezését, annak ellenére, hogy a története visszavezethető az 1800’as évekig, amikor a katonai orvosok elkezdték diagnosztizálni a csatában megélt stressz által okozott „kimerültségi” állapotot. A két világháborúban „harci fáradtságként” határozták meg a veteránok a csata utáni tünetegyüttesét.

 

A szülés utáni PTSD

A szülés utáni PTSD-nek a kialakulása szoros kapcsolatban van azzal, ahogyan a szülést a nők megélték.  Sheila Kitzinger könyvében kifejti ennek az okát, ami nemcsak a megélt fájdalomban keresendő, hanem abban a bánásmódban is, ahogyan az egészségügyi rendszer kezelte őket. Diana Vegas szerint egy technokrata társadalomban és egészségügyi rendszerben a szülés egy körülmény, a megszületett gyermek pedig egy termék. A rendszer gépként kezeli a nőket, megtagadva tőlük a saját testük feletti kontrollt. Ez a fajta kontrollvesztés maga a traumatizáló, amely együtt jár a teljes kiszolgáltatottsággal. Nincsen se választási, sem pedig menekülési lehetőségük. Nem valamiféle megrázó szörnyű történésekről van szó, hanem pusztán arról, amit a nők a szülésük során tapasztalnak. Ahogyan az egészségügyi személyzet bánik velük, ahogyan megtagadják tőlük az információkat, ahogyan nem mondhatják el azt, hogyan szeretnének jelen lenni ebben a fontos élethelyzetben, és hogy nem hozzájuk, hanem róluk beszélnek, ezáltal kirekesztve őket a folyamatból. Traumatikus lehet, ha olyan beavatkozásoknak vetik alá őket, amelyek nem indokoltak és/vagy amelyekről (és következményeikről) semmilyen információval nem rendelkeznek.

A szülés traumatizáló hatása teljesen független a szülés módjától, habár egyértelmű, hogy a szülészeti beavatkozások, mint például a sürgősségi császármetszés, a szülésmegindítás és a műszeres beavatkozások sokkal egyértelműbben idéznek elő traumatikus élményeket. A nők sok esetben erőszakként élik meg ezeket a beavatkozásokat. Mivel nincsenek birtokában azoknak az információknak, amelyek képessé teszik őket a megfelelő döntések meghozatalára, nincsen  kontroll-, és biztonságérzetük.

 

Mi a megoldás?

A megoldás erre a problémára egy olyan humánus egészségügyi rendszer lehet, amelyben a nők információk birtokában (beleértve szükség esetén a döntést megkönnyítő tudományos kutatások eredményeit is) választhatnak a róluk való gondoskodást és az őket érintő beavatkozásokat illetően. A megoldás az lenne, ha teret engedhetnénk a szülés körüli gondoskodás bábai modelljének, amely azon alapul, hogy a várandósság és a szülés normális, élettani folyamatok. Az orvosi modell a szülést egy betegségként fogja fel, amelyet diagnosztizálni, majd kezelni kell. Ez az ellátási forma gyakran bántalmazó ellátást eredményez a nőkre és az újszülöttekre nézve. A szülészeti orvosi modell  szerint a szülész orvosok a szülés specialistái, tehát kulcsfontosságú szerepük van a szülések levezetésében, melyet orvosi eseményként kezelnek. Valójában azonban ez  csak a problémás szüléseknél igaz  – olyankor azonban vitathatatlanul és elengedhetetlenül nagy szükség van a jól képzett szülész szakorvosokra -, amely a statisztikák szerint a szüléseknek mindössze 10-15 százalékát érinti.

A szülés körüli gondoskodás bábai modellje magában foglalja a várandós folyamatos fizikai, lelki és szociális gondozását, személyközpontú felkészítést, konzultáció és gondozás biztosítását a várandós számára, fizikai és lelki támogatást a vajúdás és a szülés alatt, a szülés utáni gondoskodást, a technikai beavatkozások minimalizálását, valamint azt, hogy a bábák kiszűrik és felismerik, ha valami megzavarja a szülés természetes menetét, és ha komplikáció lép fel, szükség esetén konzultációt vagy kórházi kezelést kezdeményeznek. Ezt a gondozást bábák látják el. Olyan nőközpontú gondozásról beszélünk, ahol az ellátás az anya és a kisbabája köré rendeződik, ahol a nőket felruházzák azzal a bizalommal, hogy képesek megszülni gyermeküket. Ha szükség van beavatkozásra, akkor az is gyöngéden, figyelmesen történik.

 

Felhasznált szakirodalom:

Encyclopedia of Psychology.

http://www.birthtraumaassociation.org.uk/what_is_trauma.htm

Penny Simkin: Pain, Suffering, and  Trauma in Labor and Prevention of  Subsequent Posttraumatic Stress Disorder – http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3209770/

Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis, Budapest, Alternatal Alapítvány, 2008.

The Birth Trauma Association: Post Natal Post Traumatic Stress Disorder –http://www.birthtraumaassociation.org.uk/publications/Post_Natal_PTSD.pdf

Diagnostic and Statistical Manual of the American Psychiatric Association guidelines (Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyve)

The Birth Trauma Association: Post Natal Post Traumatic Stress Disorder – http://www.birthtraumaassociation.org.uk/publications/Post_Natal_PTSD.pdf

Marsden Wagner: Amerikából jöttem, mesterségem címere szülész-nőgyógyász. Könyv a változásért. Budapest, Alternatal Alapítvány, 2010.

http://www.szules.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=57:babai-modell&catid=38:napvilag-szuleteshaz&Itemid=58

 

Fazakas Pálma, Születésház Egyesület