Magyar szülészeti (v)iszonyok

Magyar szülészeti (v)iszonyok

Több mint 20 év titkolózás, bábaperek, eljárás a szülők ellen. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium óva int a kórházon kívüli szüléstől, a kormányzat mégis megalkotja a szabályozást. Az otthonszülések hazai elindítója, dr. Geréb Ágnes közel 2 éve háziőrizetben van. Mi történt az elmúlt két évben, hogy áll ma az otthonszülés és a magyar szülészet helyzete?

Két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte a bíróság Geréb Ágnest és 10 évre eltiltotta foglalkozásától. Egy másik ügy miatt 2 éve háziőrizetben van. Míg a szülész-nőgyógyász ellen hozott ítélet egyik indoka a halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés volt, hasonló indokkal nem sűrűn látunk orvost bilincsbe verve. Nem mintha kórházban nem történne ilyen, csak épp legritkább esetben kerül a nyilvánosság és a bíróság elé. Dr. Ábrahám László, műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd egy interjúban megemlíti, hogy a közelmúltban 11 esetben fordultak hozzá jogi képviseletért, mert szülés közben halt meg a nő. De a sajtóból emlékezhetünk arra az esetre is, amikor a kecskeméti kórházban a szülést követően elvérzett az asszony, vagy amikor a 24. hétre született csecsemőt halottnak hitték és vesetálba tették, míg fel nem sírt. A kórházi belső vizsgálat szerint ők nem hibáztak.

És mégis: a szigorú ítéletet és a körülötte lévő médiafelhajtást tekintve nem volt még a Gerébbel szembeni eljáráshoz fogható ügy kórházi műhiba kapcsán. A bába elleni eljárás egy pillanat alatt előtérbe helyzete az otthonszülés több évtizedes, eu szabályokkal is szembemenő, rendezetlen jogi helyzetét, amit a kormányzat gyorsított tempóval igyekezett orvosolni.

2011 áprilisa óta a nők legálisan is választhatják az otthonszülést. Az azóta felállt 2 bábaszolgáltató kisebb csinnadrattával vonult be a sajtóba, az egyetemen beindult az otthonszülős szeminárium, folyamatban van az otthonszüléseknél használatos protokoll elfogadása, aminek kidolgozásába bábákat is bevontak. Elviekben mindenki elégedett lehet, hiszen a korábbi ex-lex helyzet rendeződött, soha nem történt még ilyen gyorsan ennyi pozitív intézkedés az otthonszülés mellett.

Az egyik fennmaradt megoldatlan probléma a szakmai felelősségi rendszer kérdése, ami Geréb perénél is rendszeresen visszatérő elem. A bírósági eljárásokban ugyanis kizárólag kórházi orvosok adnak szakvéleményt, akik nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal az otthonszülés terén, a szakmai hibák büntetőügyként való kezelése pedig egyenesen kriminalizálja az otthonszülést.

A bábákkal szemben indított perekre a több évtizedes jogszabályi hiátuson túl azért is kerülhetett sor, mert nincsen kialakult rendszere a szakmai felelősségrevonásnak, így minden bába-ügy a büntetőbíróságon landol.

Az Uniós országok többségében a bábák szakmai felelősségét külön szakmai testületek vizsgálják, amelyekben részben vagy teljes egészében bábák (szülésznők) vizsgálják az otthonszüléses ügyeket.

A magyar szülészeti rendszer jellemzője ezzel szemben, hogy a WHO által támogatott gyakorlat ellenére nem különül el a szülészet orvosi és bábai modellje annak ellenére, hogy a két szakma eltérő felkészültséget és hozzáállást feltételez. Míg a szülésznő/bába szerepe a normális lefolyású várandósság és szülés támogatásában van, ami ez esetben nem kíván semmilyen beavatkozást, az orvos feladata lenne, hogy probléma esetén a lehető leghamarabb elvégezze a szükséges műszeres beavatkozásokat. A normális lefolyású, hosszú órákon át tartó vajúdásnál az orvos jelenlétének nincs semmilyen jelentősége. Bár van néhány kórház nálunk is, ahol e szerint a gyakorlat szerint dolgoznak és orvos csak komplikációs esetén lép színre, ritkaságszámba megy.

A magyar szülészet patriarchális és paternalista. A szülésznők a szülész-nőgyógyász szakma alárendeltjeiként dolgoznak. Nem véletlen, hogy a bírósági pereknél kirendelt igazságügyi szakértők között kizárólag szülész-nőgyógyász orvosok vannak (akik többnyire férfiak), szülésznő/bába szakértő nem is létezik.

Az egészségügyi kultúránk része, hogy a várandóst betegként kezelik, sem a szülés előtt, sem a szülés alatt nem kapja meg a szükséges információkat ahhoz, hogy tudatos döntést hozhasson: hol, melyik kórházban és hogyan akar szülni. Általános tudatlanság van arról, hogy melyik beavatkozásnak mi a következménye, miért nem jó például a tervezett császármetszés, milyenek a választott kórház mutatói, vagy egyáltalán mik a jogai és lehetőségei a szülő nőnek.

Az azóta megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-es adatai szerint a magyar szülészetek rémesen rossz állapotba vannak. A szülészetek 30%-ában még mindig kötelező a borotválás, 20%-ában a beöntés, holott annak semmi orvosi alapja nincs, sőt, előbbi csak növeli a fertőzés veszélyt. Még mindig sok szülészeten (62-ből 42 helyen) végeznek első szülő nők esetében is rutinszerűen gátmetszést, 35 intézményben pedig csak a vajúdás pozíciója választható meg, a szülésé nem, ami nyilvánvalóan az orvos kényelmét szolgálja.

A kórházi műhibaperekről nincsenek pontos adatok, a bírósági statisztika évente pár száz befejezett kártérítési perről tesz említést, amiben nincsenek benne az el sem indult ügyek, vagy a peren kívüli megállapodások.

Míg az utóbbi években a bábapereknek köszönhetően a nyilvánosság előtt éles viták zajlottak arról, hogy biztonságos-e az otthonszülés, a nem túl élvonalbeli szülészeti viszonyokat senki sem pedzegette. Ideje lenne ezzel is foglalkozni.

szerző: Varró Gabriella

forrás. nol.hu