Szoptatás császármetszés után

Az első kis döccenőktől eltekintve császármetszés után is gond nélkül szoptathatunk. A siker titka a részletekben rejlik! Nem árt már szülés előtt megtudakolni, a választott kórházban hogy állnak a kérdéshez.

 

 

 

A kislányom császárral született a délelőtti órákban. Mégis csak másnap délután hozták először szopni. Azt mondták, ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyáltalán legyen mit szopnia, és az érzéstelenítő gyógyszer is kiürüljön a szervezetemből. A baj csak az volt, hogy aludt, mint a bunda, s kiderült, hogy az újszülöttrészlegen már megetették, mert éhes volt. Sajnos mindez harmadnap, negyednap sem történt másképp. Hiába kértem éjjel-nappalos rooming-in elhelyezést, a műtétre hivatkozva nem engedték, azt mondták, gyógyulnom kell, pihenjek. A tejem csak az ötödik napon indult be, de a lányom akkor már nem is volt hajlandó rendesen szopni, csak cumizott egy picit, aztán sírt.
J. A.

Olvasónk neve mellől szándékosan hagytuk el a város nevét, ahol szült, hiszen nem célunk, hogy egy-egy szülészetnek rossz hírét keltsük. Másrészt az is igaz, hogy a levélben írottakban a hazai kórházak jelentős része magára ismerhet. Bizony, a műtét utáni egy hétben nincs könnyű dolga az édesanyának. Nem elég, hogy minden mozdulat fáj, sokhelyütt a kórházi rutin még hátráltatja is a szoptatás megkezdését. Ezeket a problémákat csak egyetlen módszerrel előzhetjük meg: tájékozódjunk előzetesen a választott kórház gyakorlatáról, még akkor is, ha várandósan meg sem fordul fejünkben a császármetszés lehetősége.
Vegyük sorra, milyen intézkedések és körülmények szoktak problémát okozni a műtét utáni napokban, és mit tehetünk ellenük!

Az első szoptatás
Ha az édesanya ébren volt a műtét alatt, semmi akadálya, hogy a kórterembe (az úgynevezett őrzőbe) kerülve akár azonnal megszoptassa kisbabáját. Érdemes kihasználni azt a néhány órát, amíg a gyógyszer még hat, és nem okoz fájdalmat a mozgás. Spinális érzéstelenítés után huszonnégy órán keresztül gyakorlatilag vízszintesen kell feküdni, így próbálnak egy gyakori szövődményt, a pár nappal később fellépő súlyos fejfájást megelőzni. Epidurális érzéstelenítés esetén semmi ilyesmitől nem kell tartanunk, nyugodtan felülhetünk, mozoghatunk, ha az érzékelés már visszatért az alsó végtagokba. Bármelyik módszerrel végezték is az érzéstelenítést, mindenképpen segítségre lesz szükség a szoptatáshoz. Fontos, hogy a kisbaba elég mélyen kapja be a mellbimbót. Szopóreflexe rendkívül erős, ezért a rosszul mellre tett baba rögtön az első napon sebesedést okozhat. A bababarát kórházakban természetes, hogy a csecsemős nővérek jobban odafigyelnek a császáros mamákra, kérés nélkül is segítenek, annál is inkább, mert ez feltétele a cím elnyerésének. Ezeken a szülészeteken a császárosok számára is biztosítják a huszonnégy órás rooming-int. Ne gondoljuk azonban, hogy ez fenékig tejfel. Az édesanya itt úgy érezheti, túlságosan is magára hagyják az újszülöttel, akinek az ellátására egyedül még képtelen. Szörnyű érzés úgy hallgatni a pici sírását, hogy a katéter és az infúzió miatt mozdulni sem tudunk. Csak abban a kórházban működik jól az első perctől kezdve az együttes elhelyezés, ahol az egyik csecsemős nővér szinte folyamatosan a császáros kórteremben tartózkodik, vagy hívásra a közelből azonnal odaérkezik, és készségesen, türelmesen segít. Ehhez kevés kórházban vannak meg a személyi feltételek. Jó áthidaló megoldás lehet az is, ha az első egy-két napon párunk vagy egy tapasztalt barátnőnk segít a szoptatásban. Fontos tudni, hogy a babát altatás után is azonnal mellre tehetjük. A minél korábban megkezdett, gyakori, igény szerinti szoptatásnak inkább a következő napokban fogjuk érezni a jelentőségét. Hamarabb belövell a tej, gyorsabban növekszik a mennyisége, kevésbé lesz duzzadt és kemény a mell és a bimbóudvar. Gyakori szoptatással egy sor későbbi kellemetlenséget előzhetünk meg.

 

Sok zavart okoz a cumi

Számos újszülöttrészlegen minden császáros babát megitatnak cumisüvegből cukros vízzel, cukrozott teával vagy tápszerrel az első huszonnégy-negyvennyolc órában. Azért teszik ezt, hogy a vércukorszintje ne süllyedjen a megengedett szint alá. A cumi használata azonban károsan befolyásolhatja a szopáskészséget. Ha a kisbabát rögtön a műtét után szoptatni kezdjük, és törekszünk a gyakori, napi nyolc-tíz szoptatásra, elejét vehetjük ennek a problémának. Ha erre nincs lehetőség, kérjük meg a gyermekorvost, hogy a babát csak kispohárból, és legfeljebb cukros vízzel itassák. Egyes kórházakban ilyenkor inkább az infúziós folyadék- és cukorpótlás módszerét választják. Tápszerre ekkor még biztosan nincs szüksége a picinek, ha azonban már az első napokban megzavarják a szoptatás egyéni ritmusának kialakulását, a későbbiekben jó néhány gondra számíthatunk. Nincsenek olyan tápszerek, amelyek az első időszakban akár csak megközelítően jól helyettesítenék az anyatejet. Már a szüléskor van tej a mellekben, ez az úgynevezett kolosztrum. Ez pontosan olyan összetételű és mennyiségű, mint amire a kisbabának szüksége van. Felesleges és káros mással helyettesíteni, ilyesmire valóban csak akkor szabadna sort keríteni, ha az anya képtelen a szoptatásra, vagy elzárkózik tőle.

 

A kisbaba aluszékony lehet
A császáros újszülöttek körében gyakori az aluszékonyság. A pici jóformán egész nap alszik, sosem, vagy legfeljebb egyszer-kétszer jelentkezik magától, hogy szopni szeretne. Szopása erőtlen, az első kortyok után elszundít. Számos oka lehet, a leggyakoribb azonban a műtéti érzéstelenítéskor kapott gyógyszerek mellékhatása. A szerek az anyai keringés közvetítésével a lepényen át jutnak a magzat szervezetébe, s egyénenként változó, milyen mértékű és mennyi ideig tartó hatást gyakorolnak éberségére. Előfordulhat, hogy néhány hétig is számolnunk kell ezzel a problémával. A gyógyszermaradványok az anyatejben is megjelennek, ez azonban semmiképp sem ok arra, hogy a picit ne szoptassuk! Sőt egyenesen vétek volna lemondani arról az ingerről, amit a gyakori szopás jelent: így indulhat be igazán a tejtermelődés! Ha a baba aluszékony, és ráadásul meg sem szoptatjuk a gyógyszer mellékhatásaitól való félelmünk miatt, csak annyit érünk el, hogy a baj még nagyobb lesz, mint kezdetben volt. Ráadásul gyakori szoptatással siettetjük a gyógyszer kiürülését mind a saját, mind a baba szervezetéből.
Ha nem teszünk semmit a szundikálás ellen, súlyesése olyan nagy lesz, hogy elerőtlenedik, s még kevésbé lesz képes hatékonyan szopni. Igaz, a helyzet súlyosnak tűnik, mégis van megoldás! Persze nem az a célravezető, ha csipkedjük a babát és huzigáljuk a haját, hanem inkább ébresztgessük gyengéden. A vetkőztetés és a szoros testkapcsolat az édesanyával szinte minden kis álomszuszékot felébreszt. Kísérletezzünk gyakran és kitartóan! Ha nem megy, és a súlyesés meghaladja a tíz százalékot, saját lefejt tejünkkel itassuk kispohárból vagy kiskanállal, amíg erőre kap. Minden alkalommal meg kell kísérelnünk a szoptatást is. Fejésre legalább naponta hatszor kerítsünk sort, ha a pici nem szopik legalább naponta ötször – hatékonyan.

 

Melyik a legjobb testhelyzet?

Néhány dologra nagyon oda kell figyelnünk: a kisbabát vonjuk szorosan a testünkhöz, úgy, hogy teljesen felénk forduljon, ne csak a fejecskéjét fordítsa a mell irányába.
A mellbimbót olyan mélyen tegyük a szájába, ahogyan csak lehetséges. Ha rosszul kapta be, mutatóujjunkkal óvatosan szakítsuk meg a vákuumot, buktassuk ki a bimbót, és próbálkozzunk újra. Ebből következik, hogy az a jó testhelyzet, amelyben mindezt meg tudjuk valósítani, és számunkra is olyan kényelmes, hogy akár egy óra hosszat is úgy tudunk maradni. Kezdetben célszerű minden alkalommal mindkét mellből szoptatni (persze később is folytathatjuk így a szoptatást).
Ha a fekvést választjuk, a baba átrakásához az első héten segítségre lesz szükség. Ülve, megtámasztott háttal mozgékonyabbak maradunk, s mindkét kezünket használni tudjuk, így azonban fájdalmasan nyomhatja a kisbaba az érzékeny műtéti heget. Ezen egy kispárna vagy hagyományos pólya beiktatásával, illetve térdünk felhúzásával segíthetünk. Ekkor egyenletesebben oszlik el a nyomás, könnyebben, hasunk mozgatása nélkül tudunk helyzetet változtatni. Nagy segítség lehet a kifli alakú szoptató párna: ha erre fektetjük a babát, a feje éppen jó magasságba kerül; derekunk, könyökünk megtámasztására is alkalmas.
Otthon még hetekig nyugalomra, pihenésre lesz szükségünk! Ne ugorjunk fejest a házimunkába, tartalékoljuk erőinket a kisbaba számára és saját gyógyulásunkra.

 

szerző: Sződy Judit, szoptatási tanácsadó

forrás: nlcafe.hu