A megoldás a nőben van: császár után hüvelyi úton

A megoldás a nőben van: császár után hüvelyi úton

A legtöbb nő előre lezongorázza a fejében a szülését; kész forgatókönyvek állnak sorban – ha elfolyik a magzatvíz, ezt és ezt teszi, ha 10 perces fájásokat érez, még nem indul el, de ha ötpercesek kínozzák, akkor sietniük kell. Sok esetben azonban nem úgy indul be a szülés, ahogy arról az ember álmodott. Vagy épp be sem indul magától. Egyre több a császáros szülések száma – világszerte. Erről és a VBAC lehetőségéről, körülményeiről Rákóczi Ágnes szülésznővel beszélgettünk, akinek a császármetszés utáni hüvelyi szülés a szakterülete.

 

Hogy került hozzád közel a VBAC (víbek) témája? (VBAC = vaginal birth after cesarean) Gondolom, nem magánemberként érintett meg elsősorban a kérdés, hiszen mindhárom gyermekedet hüvelyi úton szülted.
Nagyon egyszerű a válasz: az élet hozta így. Napjainkban annyira sok császármetszés történik, hogy egyre több azoknak az asszonyoknak a száma, akik foglalkozni kezdenek a császármetszés utáni hüvelyi szülés gondolatával. Sok helyen nem vállalják őket, még ma is sok szakember fél a kockázatoktól. Akik viszont kitartóan keresik az útjukat, előbb-utóbb megtalálják a partnereiket ebben.

 

Milyen kockázatoktól tartanak azok a szakemberek, akik nem vállalnak VBAC-t?
Azokban az esetekben, amikor ismétlődik az előző császármetszés indikációja – például ha a nőnek medencedeformitása vagy sok dioptriás szemüvege van -, a következő szülés is ezen a módon fog történni. Ha ilyen indikációk nem állnak fenn, és a következő várandósság(ok) normális lefolyású(ak) , akkor a legtöbb szakember a hegszétválás esélye miatt javasolja az ismételt műtétet. Holott tízezer szülésből kb. 70-150 a hegszétválás esélye, az arány magyarul fél-másfél százalék. Egyébként abban, hogy ismételet elektív (tervezett) császármetszés fog történni, az anya döntése is fontos szerepet játszik. Épp ezért minden nőnek tudnia kell, hogy a császármetszésnek is megvannak a veszélyei – mint nagy hasi műtétnek. Mindazonáltal tény, hogy nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is egyre nő a császármetszés száma és ezzel együtt sajnos az anyai mortalitás (halálozás) is.

 

Miért nő a császármetszések száma a világban? Ennek milyen okai vannak?
Egyrészt szociológiai aspektusból magyarázható ez a kérdés: manapság egy család kevés gyermeket vállal, és néhányan közülük úgy gondolják, az a biztos siker, ha a gyermekük császármetszéssel jön a világra. Másrészt oka az a defenzív orvosi magatartás is, amely az USA-ból gyűrűzött be Európába: az orvosi műhibaperektől való félelem. Megjegyzem, a legtöbb újszülöttkori agykárosodás például, amiből aztán perek szoktak lenni, a várandósság alatt következik be. Maga a szülés folyamata csupán 10-20 %-ukért tehető felelőssé ezekben az esetekben. Ezt az is bizonyítja, hogy míg a császármetszések száma nő, az újszülötti agykárosodások száma standard, azaz  nem változik (pedig épp azt várnánk, hogy csökken az is). A császármetszések növekedésének harmadik okai maguk a nők: sokan közülük nem érzik magukat biztonságban, ha nem ők irányítanak, márpedig a természetes-hüvelyi úton történő szülés épp az a folyamat, amit nem a tudatos agy, az ember irányít. Hozzájárul mindehhez az is, hogy a leendő anyák sokszor téves ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy a baba számára a hüvelyi úton való megszületésnek fontos élettani és pszichés hatásai vannak. Olykor nagyon félnek a saját szülésélményüktől is.

 

Ha jól értem tehát, aki császármetszés után hüvelyi úton szeretne szülni, kevés kizáró októl eltekintve, segítő partnerekre találhat. Még egy mondat erejéig térjünk vissza a kizáró okokra: mikor nem lehetséges eleve, hogy egy várandós anya éljen a VBAC lehetőségével?
Ha az előző császármetszéskor a méhen hosszanti irányban történt vágás (ez azokban a nagyon ritka esetekben történik manapság általában, ha harántfekvésű a babát nehezen tudják kiemelni, vagy nagyon kis méretű a koraszülött baba), mert ennek a hegnek a szétválási esélye sokkal nagyobb. Amennyiben a két szülés között kevesebb, mint 18-24 hónap telt el, mivel ilyenkor a hegszétválás kockázata megnő. Az is kizáró tényező lehet, ha az előző császár után az asszonynak sebgyógyulási zavara volt vagy lázas állapot állt fent: ebből arra lehet következtetni, hogy nem jól gyógyult a hegszövet. Kisebb az esélye a VBAC-nek, ha ismert az anya méhének valamilyen rendellenessége, a magzatot ugyan kihordta, de az előző műtétkor ez kiderült. Ezeknek a kizáró tényezőknek azonban nagyon kicsi az előfordulási arányuk. Ma a legtöbb műtét a következő indikációk miatt történik: előzetes császármetszés (azaz pusztán azért császároznak másodjára-harmadjára, mert az első szülés is császármetszés volt), elhúzódó tágulás vagy fájásgyengeség, illetve a medencefekvésű magzat.

 

Tehát a fájásgyengeség, az elhúzódó tágulás ilyen gyakori jelenség napjainkban?
Igen. De ha valakinek azt írták rá a zárójelentésére, hogy elhúzódó tágulás indokolta a műtétet, akkor is jó, ha az ember rákérdez, mi történt pontosan. Két fájásgyengeség és két elhúzódó tágulás között is óriási különbségek lehetnek. (Szült már a praxisomban úgy egy asszony, hogy előzőleg elhúzódó tágulás miatt megcsászározták. Ám hogy az elhúzódás mit jelentett valójában, az csak a szemem előtt lezajlott villámsebességű második és harmadik szülésekor derült ki: reggel fél hatkor elfolyt a magzatvize, és abban a kórházban, ahol az első gyermekét szülte, úgy gondolták, nem elég gyors a folyamat. Fél egykor pedig már megoperálva feküdt a kórteremben. Mindez egy decemberi 24-i napon történt.)

 

Mit tehet, akinek tényleg elhúzódott a tágulása az előző szülésekor? Milyen esélyekkel indulhat neki egy VBAC-nek?
A legtöbb esetben az elhúzódó tágulás és a fájásgyengeség hátterében valamilyen lelki blokk áll. Olyan tényezők hátráltathatják a szülő nőt, amelyekkel esetleg még ő maga sincs tisztában, legalábbis tudatosan nem. De a tudatalattiban oly erősen dolgoznak ezek a – például transzgenerációs – élmények (például valaki belehalt a szülésbe a családból, vagy egyéb rossz tapasztalatok kísértik a múltból), hogy nem sikerül hüvelyi úton megszülnie a gyermekét. Ezért azt mondom, hogy bár a VBAC-re készülés során is jól jöhetnek a homeopátiás és aromaterápiás készítmények, de ezek csupán komplementer medicinaként, kiegészítő segítségként tehetnek jó szolgálatot, az elsődleges lépés ugyanis az anya lelkében képződött blokk feloldása. Nem győzöm hangsúlyozni: a megoldás minden esetben a nőben van. Nem lehet magunkon kívülre tenni az okokat a történésekkel kapcsolatosan. A megoldás első lépései lehetnek azok, amelyek során a várandós anya megtalálja azokat a partnereket, akikkel együtt készülhet a császár utáni hüvelyi szülésre.

 

Kiknek a segítségét kérheti a VBAC-ről érdeklődő, még csak az útját kereső anya?
Segíthet pszichológus, perinatális szaktanácsadó vagy léteznek császármetszést feldolgozó csoportok. Az lenne a jó, ha a VBAC-t áhító anya mielőbb fel tudná oldani a lelki blokkjait, hogy a hüvelyi szülés előtt aztán a testi akadályai is leomolhassanak. Amikor többnyire már velem találkozik egy asszony, és érdeklődik a császármetszés utáni hüvelyi szülésről – sőt, egyre többen fordulnak hozzám a 2 császármetszést követő hüvelyi szülés témájában is (VBA2C) -, olyankor a legtöbb esetben már várandós. De ahhoz, hogy egy asszony rendbe tegye magában a szülésélményét, főleg a császármetszés, a műtét okozta csalódottságot, egyedüllétet, kudarcot, bizonytalanságot, haragot vagy mást, amit érez miatta, szerencsés lenne minél előbb tisztáznia a saját kérdéseit, vágyait, lelki akadályait.

 

Sikeresnek mondanád az általad kísért szüléseket, amelyek VBAC-ra tesznek kísérletet?
70-80%-osnak mondható a sikerességi arány a VBAC-eket illetően. A legfontosabbnak egyébként mindemellett azt tartom, hogy az anya, aki felkeres, megfelelő információt kapott a VBAC esélyeiről és a császármetszés okozta lehetséges komplikációkról is.

 

Milyen érzés azt látnod, és milyen lehet az anyának, ha a VBAC-kísérlet mégsem sikerül?
A legtöbben, akik megkeresnek, de végül mégis császárral szülnek, elfogadóbbak a műtétes szülésbefejezéssel kapcsolatosan. Nagyjából 10-20% az esélye, hogy császármetszés lesz egy VBAC-kísérlet vége. Ezek az asszonyok mégis sokkal kisebb mértékben csalódottak, mivel számoltak ezzel a lehetőséggel. Örülnek annak is, hogy nem azonnali műtétre ítélték őket, hanem legalább vajúdhattak és a szülésük beindulhatott magától.

 

Mit javasolsz, aki VBAC-témában szeretne tájékozódni, kihez, hová forduljon?
Minden asszonynak azt tanácsolom, amikor egyeztet az orvosával a terhesgondozás elején, konkrétan kérdezzen rá a feltételekre, és a “mi lesz, ha”- körülményekre. Fontos, hogy az anya tudja azt is, hogy az adott orvos praxisában mi a gyakorlat ebben a kérdésben, de azt is jó tudni, hogy mit képvisel maga az intézmény. Egyébként elindult egy mozgalom – még ugyan nem zárult le teljesen -, mely szerint a kórházaknak nyilvánosságra kell hozniuk a honlapjukon a beleegyező nyilatkozataikat. Abban a kórházban, amely közzé tett egy beleegyező nyilatkozatot a VBAC-ról, lehet tudni, és el lehet hinni, hogy támogatja is azt.

 

szerző: Bencze Mariann

Forrás: Minivilág, 2011. február 14.,